Dalantaj apónak volt egy nagyszarvú bikája.
A bika nagyon megtetszett a tízfejű sárkánynak.Elment hát a sárkány Dalantaj apóhoz.
-Hé,apó, nekem adod-e a bikád, vagy megegyelek?-mordult az apóra.
-Adom én, hogyne adnám! Csakhogy meg van kötve, és a kötelét csak Duntaj apó késével tudom elvágni.Hozd el nekem a kést, és viheted a bikát!-mondta az apó.
Elment a sárkány Duntaj apóhoz, rákiáltott:
-Hé, Duntaj apó!Adod-e a késed, vagy megegyelek?
-Adom én-válaszolta az apó-,hogyne adnám, csakhogy életlen.Bantaj apónak van fenőköve, hozd el nekem! Azzal majd megfenem a kést és viheted is.
Indult a sárkány Bantaj apóhoz, rákiáltott:
-Bantaj apó! Adod-e fenőköved, vagy megegyelek?
-Adom én, hogyne adnám, csakhogy nem lehet kézbe venni, mivel nagyon
nehéz.Ha elhozod Hantaj apó kocsiját máris viheted!
Mit tehetett a sárkány, ballagott Hantaj apóhoz.
-Hantaj apó, adod-e a kocsid, vagy megegyelek?
-Adom én, hogyne adnám! Eredj el Dantaj apó erős csikajáért, mert csak az tudja elhúzni a kocsit.
Ment a sárkány az apóhoz.
-Adod-e a csikajad, Dantaj apó, vagy megegyelek?
-Adom én, hogyne adnám-szólt a felelet-, de nem tudom megfogni mással, csak Untaj apó pányvájával.Hozd el, és én megfogom vele a csikajam!
Mit tehetett a sárkány, el ment Untaj apóhoz.
-Untaj apó, adod-e a pányvád?
-Adom én, hogyne adnám, de a tenger fenekén fekszik.Ha felhozod onnan, máris viheted.
Meghökkent a sárkány, nem tudta, hogy most mit csináljon. Végül megkérdezte:
-Hogy jutok a tenger fenekére, Untaj apó?
-Mi sem egy szerűbb ennél! Köss egy nagy követ a nyakadba, és ugorj a vízbe!
Ott bizonyosan megtalálod a pányvát!
Az ostoba megörült a válasznak. Úgy tett, ahogy az öregembertől hallotta.
Követ kötött a nyakába, és PLACCCS!, a tengerbe ugrott.
Mondanom sem kell, hogy azóta sem látta senki!
Bizony, belefulladt a vízbe az ostoba.Megérdemelte!!!
(mongol népmese)